Megadták magukat a jereváni parlamentben gyilkoló, s túszokat ejtő terroristák, miután az örmény államfő egész éjjel tárgyalt a fegyveresekkel. Egyes feltételezések szerint a merényletet - amelyben életét vesztette Szárkiszján kormányfő is - azért követték el, mert fel akarták hívni a figyelmet az örmény Hegyi-Karabah megoldatlan problémájára.    Fotó: MTI

Paskai László római katolikus bíboros és Harmati Béla evangélikus püspök-elnök az egyházak közötti párbeszéd, a teológiai dialógus kiemelkedő lépéseként értékelte a Vatikán és a Lutheránus Világszövetség közös nyilatkozatának október 31-i aláírását. A németországi Augsburg egyik katolikus templomában aláírandó dokumentum a megigazulás teológiai kérdésében vonja majd vissza a két egyház közötti, a XVI. századra visszanyúló kölcsönös kiátkozásokat. A közös sajtótájékoztatón megtudhattuk, hogy a négyéves előkésztő munkát igénylő nyilatkozatot vatikáni részről a Keresztény Egységet Előkészítő Pápai Tanács elnöke és titkára, evangélikus részről pedig a Lutheránus Világszövetség elnöke és főtitkára írja majd alá. Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek megítélése szerint az ökumenikus törekvések komolyságát mutatja, hogy az aláírás helyszíne az az Augsburg, ahol az evangélikusok 1530-ban a császár elé terjesztették az ágostai hitvallást. Harmati Béla ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a több száz évre viszszanyúló teológiai ellentéteket nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni, így az aláírás után még sok nyelvi-kommunikációs és teológiai kérdés vár további megbeszélésekre. Mint elmondta: az amerikai evangélikus egyház 1993-ban javasolta, hogy "fejezzék be a könyvgyártást és legyen végre egy olyan happening, amely eredményt tud felmutatni. Ez történik most Augsburgban". A püspök arra is felhívta a figyelmet, hogy a folyamatnak, mindkét egyház oldaláról akadnak ellenzői, ezért akár tüntetéseket is elképzelhetőnek tart az aláírás idején és helyszínén. Noha Bölcskei Gusztáv a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke üdvözölte a nyilatkozatot, egyházának belső lapja A Reformáció elárulása? címmel számol be az eseményről. Mivel a trentói zsinaton, a XVI. században kimondott átkok nem differenciáltak a protestáns felekezetek között, az augsburgi nyilatkozatban pedig az evangélikus egyházon kívül más protestáns egyházról nem esik szó.

II. János Pál pápa a 2000. évi jubileumi szentév alkalmából különös jelentőséget tulajdonít annak, hogy a katolikus hívek zarándokútjukon a római ókeresztény katakombákat is felkeressék. Az egyháztörténelemben először most nyílik arra lehetőség – hangsúlyozza az egyházfő –, hogy a XVI. században felfedezett és az elmúlt években megnyitott öt római föld alatti temetőt (Szt. Callixtus, Szt. Sebestyén, Szt. Domitilla, Szt. Priscilla és Szt. Ágnes katakombáját) tömegek látogassák meg, ha akarják. A miért?-re a Vatikán internetes honlapján a következő válaszokat kapjuk: "Mert a katakombák az első keresztény nemzedék életének és hitének történelmi bizonyságai; annak bizonyítékai, hogy az egyház eredendően a mártírok egyháza volt; a katakombák a hit, remény és szeretet örök iskolái; az imádkozás, a szellemi meditáció, a liturgia és a szentségi élet központjai; a hitben egyesült testvérek és nővérek szolidaritásának és kollektív kegyességének kifejeződései; a megtérés és bűnbocsánat legfőbb helyei a zarándokok számára; az ökumenikus találkozók kedvelt színhelyei, mivel az ökumenizmus legmeggyőzőbb formája talán a szentek és mártírok ökumenizmusa". A nyomasztóan komor alagutak lejáratainál máris százak állnak sorba, hogy borsos belépti díj fejében megtekinthessék a mártírok sírját, "azt a magot, amelyből az egyház kisarjadt". Alábbi cikkünkben arra keressük a választ, hogy a katakomba-kereszténység és az abból kisarjadó szent- és ereklyekultusz milyen szerepet játszott a kereszténység bibliai alapértékeinek eltorzulásában.